A magyar nyelv múzeuma

3988 Sátoraljaújhely-Széphalom, Kazinczy u. 275.

Borsi Rákóczi kastély

F. Rákocziho, 076 32 Borša, Szlovákia

Bortemplom

3980 Sátoraljaújhely, Fasor u. 16.

Börtön múzeum

3980 Sátoraljaújhely, Kazinczy út 35.

Füzér vára

3996 Füzér, Petőfi út 3/A.

Honfoglalás kori látogatóközpont

Kazinczy Ferenc Múzeum

3980 Sátoraljaújhely, Dózsa György u. 11.

Magyar Kálvária

3980 Sátoraljaújhely, Szár-hegy

Egy ország síremléke
Egyszer látnod kell, hogy soha se felejts!

Magyarországon kívül az egész világon nincs más példa arra, hogy egy nemzetet kollektív büntetéssel sújtott volna egy háborúban győztes hatalmi érdekszövetség. A trianoni békediktátum után megmaradt városok közül Sátoraljaújhely szenvedte el a legnagyobb csapást, ugyanis az új határral – a hajózható folyónak titulált Ronyva-patakkal kettészelték a várost. A Szár-hegyen 1936-ban adták át a Szepesi Bódog piarista tanár elképzelése alapján országos közadakozásból épített 14 stációt, melyek az elcsatolt magyar városoknak állítottak emléket. Két évvel később az államalapítás 900. évfordulójára emelt Szent István kápolnával bővült az emlékhely. E nemzeti zarándok helyet a kommunisták lerombolták, majd a rendszerváltozás után – szintén közadakozásból – újjáépítették. A Magyar Kálvária örök mementója a trianoni döntésnek, nemzetünk feldarabolásának. Ide minden, magát magyarnak érző embernek el kell jönnie, hogy átérezhesse azt az égbekiáltó igazságtalanságot, melyet hazánk ellen követtek el, és megérintse az a fájdalom, mely a magyar nép szívét azóta is szorítja. A hegytetőn álló 100. országzászló talapzatán állva a Felvidéket elzáró gúnyhatár felé fordulva nap mint nap baráti társaságok, családok, sőt magányos túrázók is eléneklik a magyar himnuszt, hogy határon túli honfitársaink megtudhassák: „nem felejtünk”.

Porcelán múzeum

3999 Hollóháza, Károlyi út 11.

Zsidó temető

3980 Sátoraljaújhely, Pataki utca 2.

Chászidok Zemplénben – Teietelbaun Mózes rabbi

Teietelbaun Mózes rabbi egy chászid rabbi volt. Kik is a chászidok?

A chászidizmus a népből fakadt mozgalom: Kelet-európában keletkezett a XVII. század közepén. Szefárd rítus szerint imádkoznak. Szigorúan megtartották a parancsokat, ugyanakkor nyilvánvaló örömmel, dallal, tánccal, énekkel és, a szeszes italt sem megvetve élték mndennapi életüket. Teietelbaun Mózes, ak 1808.-ban lett Sátoraljaújhelyben rabbi. Rabbi Mose Prezemyslben született (1759), ősei neves tóramagyarázók és halachikus tekintélyek. Sátoraljaújhelyben történt székfoglalója után (1808), itt is megszerkesztette a közösség tagjaitól elvárt kötelmeket. Főként a szombattartást és a rituális háztartást illetően. Ellene volt minden szabadon viselkedésnek, mely ekkortájt divat volt az ifjúság körében. Rabbiságának tizedik évében, már jól egybeforrt chászid közösség alakult ki. Sokan látogattak el tanulni Sátoraljaújhelybe a nagytekintéjű rabbihoz, még többen keresték fel kéréseikkel. Gyógyításainak híre messzire eljutott. Az egyik gyógyítása többszörösen is nevezetessé tette őt. Kossuth Lajosról van szó, aki gyermekkorában Sátoraljaújhelyen tanult a Piarista gimnáziumban.. A gyermek Kossuth Lajos megkapta az akkori kor egyik szörnyű betegségét, amit akkor torokgyíknak neveztek és a gyógyulás szinte reménytelen volt. A mama a lakásuktól nem messze lakó Cadikhoz (Igazhoz) fordult segítségért. A rabbi tanítványai feljegyezték, hogy a mester hetekkel ez előtt emlegetni kezdte, hogy Őt egy nagy ember fogja meglátogatni. Ehhez képest bevittek hozzá egy alélt beteg gyereket, akit a rabbi nagy tisztelettel fogadott. A gyermek torkát petróleummal ecsetelte, ehhez, a nevét, tartalmazó áldást mondott. A gyermek meggyógyult és a mama ekkor már az apával ment a gyermekért. A rabbi közölte az apával, hogy “egy nagy embert adtak az országnak, az egész nemzet zászlaját fogja vállain hordozni.”

A Mose jesivájában sokan fordultak meg. Ifjak és idősek egyaránt, mindenki, aki tanulni vágyott. Magyarországról és külországból egyaránt. Egyik ilyen látogató Komáromból érkezett, Alexander rabbi. Aki itt tartózkodása közben egy szombatot követően rosszul lett és meghalt. Itt temették el. És amikor eljött az Újhelyi rabbi ideje is, úgy rendelkezett, hogy Alexander rabbi közelébe temessék. Teietelbaun Mózes 82 évesen adta vissza lelkét teremtőjének 1842. június 16.-án (Tamusz hó 28.-án) szent szombat napján. Ezrek vettek részt a temetésen. Szeme nem homályosult el és szellemi frissessége soha nem hagyta el. Három héttel később a Szentegylet elhatározta, hogy sírja fölé építményt, (Ohelt) emelnek, ami átalakítva ugyan, de az eredeti köveket tartalmazva ma is áll. Benne három sír található, Mózes rabbi, a felesége (Rebecen) és Alexander rabbi sírja. A sírok előtt ládák találhatók, amibe a hívek cédulákon kívánságaikat kéréseiket juttatják el ma is a rabbihoz. A temető mindenki által látogatható, a helyhez méltó öltözetben, a férfiak részére sapka kötelező, az asszonyoknak szintén illik elfedni a fejüket és vállukat. A lányok részére csak a vállak elfedése illő, számukra a kendő nem kötelező.