A Zemplén hegyei mély, zöldellő lombkoronákkal borítottak, ahol őszies szellő simogatja az erdők fáinak lombjait. A nap sugarai áttörnek a fák sűrű lombozatán, színes fénycsóvákat varázsolva az erdei talajra. Ebben a csendes időszakban a zempléni erdőkben a szarvasok bőgése megszólal, egy természetes, őszi zenei mű, amely betölti a hegyek völgyeit. A hajnal első fényeinél a szarvasok hatalmas agancsokkal és büszke tartással jelennek meg az erdei tisztásokon. Az őszi hajnalokon a bőgés hangjai kísérik az erdőjárókat, akik csendben leshetik a szarvasokat, miközben azok méltóságteljesen járják végig a patakpartokat. A zempléni szarvasbőgés egy varázslatos természeti esemény, amely a természet szerelmeseit és fotósokat egyaránt lenyűgözi. Az erdei folyosókon visszhangzik a szarvasok hívó hangja, a vadászok pedig izgatottan figyelik az erdők rejtett színhelyeit. A szarvasok méltóságukat őrzik, mintha egy őszi katedrálisban járnának, és az erdő hangjai mellett maguk is részesei lesznek a őszi festménynek. A zempléni szarvasbőgés egy olyan természeti látványosság, amely minden évben elbűvöl és emlékezetessé teszi az őszi napokat ezen bájos vidéken.

A szarvasbőgés időtartama az évszakok és a szarvasok fajtája szerint változhat. Általában az őszi szarvasbőgés a legjellemzőbb, de a pontos időszak függ a földrajzi elhelyezkedéstől és a helyi klímától is.

Az őszi szarvasbőgés általában szeptember közepétől kezdődik és október végéig, esetleg november elejéig tart. Ebben az időszakban a szarvasok, különösen a bikák, hangos bőgéssel jeleznek egymásnak, hogy ők a területüket védelmezik, és rivalizálnak a párzási jogokért.

Azonban fontos megjegyezni, hogy a szarvasbőgés időtartama a térségtől és az éghajlattól függően változhat. Egyes helyeken a szarvasok már augusztus végén elkezdik a bőgést, másoknál pedig novemberben is zajlik.

A szarvasbőgés a szarvasok párzási szezonának része, és az időpontot a biológiai ciklusuk és a természeti körülmények együttesen határozzák meg.